Hírek: Aktualitások
A hátrányos helyzetű kistelepülés mint szociológiai jelenség (2014-01-28)
A TÁRKI Regionális Műhelytanulmányok sorozatának első száma
Hátrányos helyzetű kistelepülés (HHK) az a község, ahol 1200 főnél kevesebben élnek, és gazdasági, infrastrukturális, valamint a szociális ellátás tekintetében hátrányos helyzetű. Az ország 2820 községe közül a legtöbb a HHK-ek körébe sorolható.
A HHK-ek közé kerülés esélyét növeli a rossz elérhetőség: a vasútállomás és a postahivatal hiánya, továbbá ha egy település távolabb van Budapesttől. Növeli a HHK-ek körébe tartozás esélyét a vállalkozások kis száma, valamint az általános iskola, a háziorvosi szolgáltatás és a bankfiók hiánya is. A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben levő települések a többi településnél nagyobb eséllyel lesznek HHK-ek, de a regionális hatás sem elhanyagolható: a dél-dunántúli, mindkét alföldi és az észak-magyarországi régióbeli helyzet is növeli a HHK létrejöttének esélyét.
Ha a HHK közötti különbségeket vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a dél-dunántúli HHK-eken az észak-magyarországiakhoz képest rosszabb az infrastruktúra, az aprófalvakban a nagyobb HHK-khoz képest nagyobb a vándorlási veszteség és minden ellátás terén rosszabb a helyzet. A hátrányos helyzetű kistérségben lévő HHK-eken a többi kistérségbe sorolt HHK-khoz képest magas a mobilitás és egyszersmind a vándorlási veszteség, illetve a roma/cigány származásúak aránya, továbbá Budapest különösen messze van.
Hajdu Gábor (MTA TKSZI) – Sik Endre (TÁRKI)
Forrás: TÁRKI