Hírek: Aktualitások
Takács Imre cikke - Védtelen családvédők (2020-01-24)
A Népszava Vélemény rovat 2020.01.24-én megjelent cikkét honlapunkon is közöljük
"Védtelen családvédők
Sokkolta a közvéleményt a győri gyermekgyilkosság, az igazságügyi miniszter pedig törvényi változásokat irányzott elő. Miért kell tragédia ahhoz, hogy komolyan vegyük azokat a jelenségeket, amelyekkel már naponta találkozunk?
Talán azért reagál ilyen lassan a társadalom a családon belüli erőszakra, mert nem hirtelen zúdult ránk, hanem szép lassan, szinte észre sem vettük. Még ma is előfordul, hogy ezeket az eseményeket a család belügyének tekintjük. A család ma már sajnos nem ritkán a szorongás, félelem, a rettegés helyszíne. De mitől változott meg az emberek viselkedése? Az okok a társadalmi folyamatokban érhetők tetten. Látjuk, hogy a mai társadalomban folyamatosan magas fokú a feszültség, amely stressz állapotot idéz elő. Ezt az emberek nem tudják feldolgozni, mivel a feszültség forrása tőlük független. A biztonság hiánya is mentális reakciókat vált ki. Ilyenek például a szorongás, a depresszió, az elbizonytalanodás, az életvezetési, családi működési zavarok, a gyermekkori veszélyeztetettség, a boldogtalanság, a kilátástalanság, az agresszió enyhébb és szélsőséges megnyilvánulásai, az indulatkezelés problémái, a szerhasználat, alkohol betegség, a bűnözés, az öngyilkosságok.
Ez természetesen nem ment fel senkit a tettei súlya alól, de figyelmeztet, hogy egy szorult helyzetben levő ember sokszor kiszámíthatatlan, olyan cselekményeket is el tud követni, amelyek egyébként saját erkölcsi normáitól távol esnek. Miután a társadalom fokozatosan kivonul az emberek biztonság-szükségletének kielégítéséből, a család szerepe felerősödik, nagyobb teher hárul rá. Ott kell pótolni a hiányokat. Ezért a család elvesztése sokszor feldolgozhatatlan lelki terhet jelent a „vesztes" félnek. A külvilág egyre fenyegetőbb, különösen a mentális gondokkal küzdők számára, ezért nekik a család jelenti az egyedüli biztonságot. Ennek a biztonságnak az elvesztése gyakran szélsőséges magatartásokban nyilvánul meg.
Az igazságügyi miniszter meghatározta, hogy felül kell vizsgálni a gyermekvédelmi jelzőrendszert. Ezt a gyermekvédelmi törvény határozza meg, működését a család és gyermekjóléti szolgálatok és központok biztosítják. A jelzőrendszer tagjai az egészségügyi szolgáltatók (háziorvos, gyermekorvos, kórház, védőnő), a bölcsőde, óvoda, iskola, a szociális intézmények, a rendőrség, bíróság, ügyészség, pártfogók, a munkaügyi hatóság, a javítóintézet, az áldozatsegítő szolgálatok, hivatalok, hatóságok, civil szervezetek - vagyis szinte valamennyi intézmény, szolgálat. Ők kötelesek jelzéssel élni a család és gyermekjóléti szolgálat számára, ha gyermeki veszélyeztetettséget tapasztalnak, vagy hatósági intézkedést kezdeményezni a gyermek bántalmazása, súlyos elhanyagolása, önmagára veszélyes magatartása miatt. A jelzőrendszer tagjai kötelesek egymással együttműködni, esetmegbeszéléseken, továbbképzéseken részt venni.
A szociális törvény is előírja, hogy a jelzőrendszer köteles értesíteni a család és gyermekjóléti szolgálatot, ha segítségre szoruló személyről, családról szerez tudomást. Egy rendőr-főkapitányi utasítás szerint a rendőrségnek kötelezettsége értesíteni a szolgálatot, ha családon belüli erőszakos cselekmény ügyében jártak el. Vagyis a jelzőrendszer megfelelően szabályozott, még protokollok is segítik működését. Jelenleg is folyik a jelzőrendszeri tagok számára egy ingyenes továbbképzés a kapcsolati erőszak témakörében. Akkor miből adódnak a problémák?
Ezek egy része szakmai: olykor az érintett család, gyermek helyzetét eltérően értékelik. Az iskola jelzi például a gyermek veszélyeztetettségét, mivel „rosszalkodott", és ezzel veszélyeztette a tanítási órát. Ennek kivizsgálása hosszú idő. Fel kell keresni a családot, környezettanulmányt készíteni. Sokszor nincsenek otthon, rossz a közlekedés, az iskolában konzultálni kell a jelzést tevővel, esetmegbeszélést összehívni, adminisztrálni a történéseket. A végén kiderül, hogy nincs semmi probléma a család működésével, a gyermek gondozásával, nevelésével, csak szakmailag eltérő módon ítélték meg a helyzetet. És ez egy szociális munkásnak két munkanapjába került. A bonyolultabb ügyek (pl. érzelmi bántalmazás, elhanyagolás, eltérő településen élő szülők, stb.) kivizsgálása még hosszadalmasabb. És naponta több jelzés érkezik egy szolgálathoz, ahol sok helyen csak 1-2 munkatárs dolgozik, és ezek mellett van 25-30 súlyosabb, folyamatos gondozást igénylő esetük, akiknek személyenként havonta minimum három esetben kell segítő szolgáltatást biztosítani. És ott a sok adminisztráció. Gyakran kell pszichológiai, pedagógiai, orvosi, pszichiáteri véleményeket kérni ahhoz, hogy biztosan jó döntést tudjanak hozni. Ezek beszerzése időigényes, lassú folyamat.
Itt jelentkezik a másik probléma, a szakemberhiány, valamint a magas fluktuáció. A család- és gyermekjóléti szolgálatoknak nem csak a veszélyeztetett gyermekekkel, családokkal kell foglalkozni, hiszen a gyermekvédelmi és szociális törvény számtalan, elsősorban a megelőzést szolgáló feladat ellátását teszi számukra kötelezővé, és rengeteg az adminisztrációs teher. Ráadásul a rendszer 2016-os átalakítása után csökkentették a szolgálatok szakember ellátottságát.
És vannak olyan esetek is, amikor a szolgálatok nem kapnak jelzést az arra kötelezettektől. Ezek oka lehet megítélésbeli különbség, amikor a jelzésre kötelezett szerint az adott helyzet még nem olyan súlyú, hogy be kelljen avatkozni. Más esetben nem veszik észre azokat a jeleket, tüneteket, amelyek erőszakra utalnak, vagy nem hiszik el a bántalmazott szavait, mert „az egy nagyon rendes, udvarias ember, nem lehet bántalmazó". Előfordul a bántalmazótól való félelem is, pedig anonim módon kezelik az ilyen ügyeket. (Persze akad rossz tapasztalat is, amikor kiderül a bejelentő személye.) Gyakran a bántalmazott kiszolgáltatott, megfélemlített helyzetében nem mer feljelentést tenni. Például egy férjétől elmenekült anya azért nem tett feljelentést, mert a bántalmazó megfenyegette, hogy megbosszulja a családtagjain. A rendőrség sok esetben „lebeszéli" a feljelentésről a bántalmazottat. Szakmailag nem tudják kezelni a helyzetet, nem megfelelően felkészültek, és ódzkodnak a sok adminisztrációtól. Ezért előfordul, hogy a bántalmazottnak el kell menekülnie a saját tulajdonából. Jó lenne, ha a párkapcsolati erőszak hivatalból üldözendő lenne, nem az áldozatnak kellene feljelentést tenni.
A család- és gyermekjóléti szolgálat akkor lenne képes megfelelően működni, ha a családok alapvető szükségletei ki lennének elégítve. Nem tudunk abban segíteni, hogy legyenek meg a gyermekneveléshez szükséges alapfeltételek. Legyen lakás, abban villany, víz, fűtés, és rendelkezésre álljanak a megfelelő anyagiak. Ezek hiányában hiába adunk tanácsokat a gyermekek neveléséhez, beszélünk az iskoláztatás fontosságáról, a családok azzal vannak elfoglalva, hogy holnap mit adnak enni a gyermeknek, vagy honnan lesz tüzelő. Ha az értékekben vagy viselkedési módokban szeretnénk változást elérni, ahhoz nagyon sok időre és eszközre lenne szükség.
Több gyermektragédia fordult elő a különélő szülővel való kapcsolattartás során. A család- és gyermekjóléti központok feladata a kapcsolattartáshoz a helyszín biztosítása, valamint a szakember jelenlétében történő, felügyelt kapcsolattartás. A bíróságok egyre gyakrabban hoznak ilyen értelmű végzéseket, fokozódik a szolgáltatás iránti kereslet. Ezek gyakran munkaszüneti napokon valósulnak meg, és komoly infrastrukturális feltételei vannak. (Beléptetés, megfelelő helyiségek, eszközök, szakemberek felkészítése, stb.) Ezek fejlesztése elengedhetetlen, amit az alapjogi biztos is javasolt.
Azt látjuk, hogy egy-egy tragédia után a felháborodás keltette vihar hamar lecsendesül, kevés olyan változás követi, amely fordulatot jelentene a fenti problémák kezelésében. Sokat segít a megoldás felé vezető úton azon áldozatok nyilvánosság előtti megjelenése, akik képesek bemutatni a saját történetüket. Ez esélyt jelent arra, hogy kitörlődjenek a köznapokból az „asszony verve jó"-féle mondások, a sejtelmes mosolyok, összekacsintások.
A szerző a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke"
Forrás: Népszava, 2020.01.24.