Hírek: Aktualitások

A Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének közleménye a gyöngyöspatai kártérítés kapcsán (2020-02-27)

A Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének közleménye a gyöngyöspatai kártérítés kapcsán A nyomor megszüntetése mindannyiunk közös érdeke

A Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének közleménye a gyöngyöspatai kártérítés kapcsán

A nyomor megszüntetése mindannyiunk közös érdeke

A gyöngyöpatai eset kapcsán ismét előtérbe került az ország egyik legégetőbb társadalmi problémája, a nyomorban élők helyzetének megoldatlansága. A társadalom gyanakvóan, bizalmatlanul, gyakran előítéletektől terhelten szemléli a kialakult helyzetet. Ennek egyik oka az lehet, hogy kevés hiteles ismerettel rendelkeznek a nyomorban élőkről, és a helyzetükből következő, - társadalmilag meghatározott - érték és normarendszerről, és az ebből adódó viselkedésmódokról. Ezért szükségesnek tartjuk a kommunikáció minden lehetséges csatornáján beszélni a kérdésről.

A nyomor nem azonos a szegénység különböző fokozataival, hanem a létezés más dimenziója. Az ilyen élethelyzetben élőkkel kapcsolatban tévhitek sorával találkozunk: Saját maguk a felelősek sorsuk rosszra fordulásáért, azért szülnek gyermekeket, hogy kapjanak segélyeket, nem szeretnek dolgozni, lusták, elhanyagolják gyermekeiket, nem tudják beosztani, elszórják a pénzüket, a társadalom nyakán élősködnek, tudatlanok, rossz döntéseket hoznak, erkölcsi, jellembeli hiányosságaik vannak, stb. Ezek a tévhitek azt sugallják, hogy a nevezett viselkedési módok egy tudatosan megtervezett élet-stratégia részei. Ennek pont az ellenkezőjéről van szó. Aki ebbe az élethelyzetbe sodródik, annak nincs választási lehetősége, csak úgy tud „túlélni”, ha úgy él, ahogy él. És ha mélyen mögé nézünk ezeknek az élethelyzeteknek, akkor azt látjuk, hogy a helyzetükre nagyon racionálisan reagálnak, mi sem tudnánk más, jobb megoldást javasolni. Ha nem azt tennék, amit tesznek, ezerszámra lehetne állami gondoskodásba venni a gyermekeiket.

Tényleg kizárólag maguk a felelősek, hogy ilyen élethelyzetbe kerültek? A társadalom működésének ebben semmi szerepe nincs? Nyomortelepek tanulmányozása során kiderült, hogy 1990 előtt szinte minden családban volt folyamatos munkavállaló, nem voltak jelentős tartozásaik, a gyermekek jártak iskolába. Persze akkor is a hátrányosabb helyzetűek közé tartoztak, de nem a nyomor szintjén. Elsőként szűnt meg a munkaviszonyuk, és a hosszú munkanélküli lét sodorta őket lejjebb és lejjebb. Nem rendelkeztek olyan tudással, képzettséggel, hogy alkalmazkodni tudjanak a megváltozott viszonyokhoz. És a társadalom magára hagyta őket. Most, amikor már lenne munka, már nagyon el vagyunk késve. A harminc év megtette romboló hatását. Már a második generáció él nyomorban, esély, lehetőségek nélkül. És ezekben a családokban több gyermek születik, akik által újratermelődnek ezek a helyzetek. Akciókkal, projektekkel ezen már változtatni nem lehet. Lehetőséget kell biztosítani gyermekeiknek, hogy legyen esélyük egy szebb jövőre, hiszen ők biztosan „ártatlanok”, nem rajuk múlott, hogy hova születtek. A többségi társadalomnak is elemi érdeke, hogy legyenek adófizető polgárok, és ne szoruljanak a közösség támogatására életük végéig.

Ennek első lépése lehetne egy családi pótlékkal azonos univerzális támogatás biztosítása a hátrányos helyzetű gyermekeknek. Tudjuk, hogy számtalan ellenérv van jelen a társadalomban: nem érdemlik meg, nem arra használják, amire kapták, mi miért nem kapunk, stb. Mi, szociális munkások azt tapasztaljuk, hogy amennyiben alkalmanként „váratlan” pénzhez jutnak, valóban olyan fogyasztásra fordítják, amely hiányuk folyamatosan jelen van az életükben (Csoki, édesség, üdítő, jobb ételek, telefon, stb.) De azt is tapasztaljuk, ha olyan bevételhez jutnak, amely kiszámítható, biztos, akkor egy idő után a másfajta szükségleteikhez is használják, elkezdődik a tervezés, pénzbeosztás. Még valakinek az alapszükségletei kielégítetlenek, nem tud másra koncentrálni, csak arra. Ha nincs mit enni adni a gyermeknek, ha nincs fűtőanyag, vagy nincs hol lakni akkor nem marad erőforrás a gyermekre figyelni, iskoláztatását segíteni.

A kártérítést azért tartjuk fontosnak, mert az évek során felhalmozott hiányaik, szükségleteik kielégítését követően erőforrásaikat helyzetük stabilitásának megteremtésére tudják fordítani. Ehhez a szociális munkások segítségét is igénybe vehetik.

A gyöngyöspatai esetben is biztosak lehetünk abban, hogy a megítélt pénzt az élethelyzetükhöz igazodóan arra fogják fordítani, amely szükségletük a legnyomasztóbb számukra. Emellett ha lehetőséget kapnak egy jó minőségű, élethelyzetükhöz igazodó, elfogadó légkörű oktatásra, az igazán előre mutató lehet a probléma megoldásához.

Budapest, 2020.02.27.

A tartalom megosztása

További hírek A kategória további hírei

« Vissza az előző oldalra