Hírek: Aktualitások

"Magyarországon a szegénységnek ma gyermekarca van" (2012-08-02)

Interjú Révész Máriusszal, a kormány családpolitikai tanácsadójával a www.csaladhalo.hu oldalon

Átgondolná a szocpol rendszerét, a nyugdíjak meghatározásánál is figyelembe venné a felnevelt gyerekek számát és bevezetné a nagycsaládos igazolványt Orbán Viktor új családpolitikai tanácsadója. Révész Máriusszal nem csak arról beszélgettünk, mit tesz a kormány a riasztó demográfiai helyzet orvoslására, de arról is, hogy mik azok a feltételek, amik mellett a családok nem azt éreznék, hogy a gyermekvállalásba bele fognak rokkanni.

Családpolitikai tanácsadóként készül bekapcsolódni a kormány munkájába Orbán Viktor miniszterelnök mellett. Hogyan találta meg a feladat?

Orbán Viktor kért fel a feladatra. A Fideszben több nagycsaládos képviselőtársam van, én is négy fiúgyermeket nevelek. Ez önmagában még nem indokolta volna a választást, de úgy tudom, hogy Orbán Viktor döntésében az is szerepet játszott, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kuratóriumi tagja vagyok. Írtam egy könyvet is azokról az erdélyi református-katolikus lelkészekről, szerzetesekről, akik nehéz sorsú gyermekek megmentésével foglalkoznak. Ennél többet ő tud mondani arról, hogy miért engem választott.

Milyen munkát végez az alapítványnál?

Csaba testvért annakidején mi beszéltük rá, hogy Magyarországon is indítsuk el, jegyezzük be a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, mert ezzel jelentősen megkönnyítjük, leegyszerűsítjük a jószándékú magyarországi támogatók számára a segítség nyújtását. Eleinte a támogatás egy részét még az adóból is le lehetett írni ma már sajnos nem, de az 1%-os felajánlások alapján tavaly az ötödik legtöbb felajánlást kaptuk. Ezeket a támogatásokat Böjte atya kívánsága szerint juttatjuk el Csaba testvér által meghatározott célokra.

Az alapítvány támogatói Böjte atyát segítik abban, hogy most már közel háromezer gyermekről gondoskodjon, akik hihetetlen szegénységből, állomásokról, szeméttelepekről, állami árvaházakból kerültek Csaba testvér különböző intézményeibe, ahol az ellátáson kívül, szellemi és lelki nevelést is kapnak. .

Egy korábbi nyilatkozatában azt mondta, hogy Magyarországon drámai a demográfiai helyzet...tényleg ennyire rosszul állunk?

Egy velem készült interjút nemrég úgy tettek közzé, hogy én "sötét fellegeket vizionálok". Az a helyzet, hogy sajnos ez nem vízió és a demográfiai helyzet tényleg drámai itthon. Magyarországon a reprodukcióhoz szükséges 2,1 helyett 1,3 alá csökkent a termékenységi ráta. Egy magyar asszony átlagosan 1,25 gyereknek ad életet. Ez lefordítva, azt jelenti, hogy másfélszer ennyi gyerek megszületésére lenne szükség ahhoz, hogy a társadalom reprodukálja önmagát. Nem nagyon szoktunk belegondolni, hogy a mostani 90 ezer alá csökkent születésszámmal szemben körülbelül 135 ezer gyermek megszületésére lenne szükség ahhoz, hogy a következő generáció ugyanolyan lélekszámú legyen, mint az előző.

Másfélszer annyi gyerek - ez döbbenetes szám. Nyilvánvalóan innen csak számolás kérdése a demográfusoknak előrejelzéseket adni, hogyan alakul a népesség Magyarországon. És nem is az a fő probléma, hogy nagyon gyorsan 8 millió alá csökkenünk majd, hanem hogy közben a lakosság rendkívüli mértékben elöregszik. És akkor fel kell tenni a kérdést, hogy a társadalom hogyan fog működni? Ki teremti elő majd a nyugdíjunkat, ki működteti majd a gazdaságot, ki fog minket ápolni a kórházban, azaz ki fogja ezt az egész rendszert működtetni? Ez nem egy elméleti kérdés, hanem nagyon komoly gazdasági következményei lesznek. Magyarország versenyképességét is drámai módon fogja érinteni, sokkal hamarabb, mint gondolnánk. 20-30 éven belül nagyon jelentősen el fog tolódni az aktív-nyugdíjas arány, és még számos egyéb kérdés felmerül...

Nem csak Magyarországon van terítéken ez a kérdés, a nemrég tartott népesedési világnap is javarészt ezt a problematikát járta körbe...

Ha tetszik, ha nem - most már világosan látszik, hogy Európa is súlyos válságban van, ami mögött ott álnak a demográfiai folyamatok. Hiszen az Európa elöregedő társadalmaiban a nyugdíjrendszer fenntartása, az egészségügyi ellátás is egyre több pénzt visz el, miközben az aktív korúak száma folyamatosan csökken. A nyugdíjkorhatár emelés ezt csak egy ideig tudja kezelni. A bevándorlás? Vannak arra utaló jelek, hogy az is fog kisebb-nagyobb problémákat okozni, amikor 50 éven belül az uniós országok egy része muzulmán többségű lesz. Az elöregedés hatása egyébként exponenciális mértékben fokozódik majd az elkövetkezendő években. És ez nem csak Magyarországra igaz, hanem az Európai Unió országainak döntő többségére. Nem teljesen olyan mértében, mint ránk, mert a mi adataink a legrosszabbak között vannak az Unióban.

És mit tesz a kormány ennek orvoslására?

A helyzet tényleg drámai és nagyon-nagyon fontos, hogy Magyarországon a kormány olyan politikát folytasson, amely a családokat gyermekvállalásra ösztönzi.

Ugyanakkor itt beleütközünk a következő problémakörbe, amiről mindenképpen kell beszélni.
Nevezetesen, hogy azoknál a családoknál születik több gyerek, ahol nem tudják biztosítani a megfelelő körülményeket felnevelésükre, ahol kétséges, hogy az iskolát elvégzik-e, és lesz-e olyan szakmájuk, amivel el tudnak helyezkedni. Ezeknél a családoknál a család egzisztenciális biztonsága a megszületett gyermekek számával együtt nő, az a kis családi pótlék, a gyerekek után járó segély segít a szülőknek is nyomorúságos körülményeiket fenntartani. Ráadásul társadalmunk és iskolarendszerünk képtelen arra, hogy normálisan iskoláztassa és megfelelő életlehetőségekhez juttassa ezeket a gyerekeket. Nem szabadna ezekről a gyerekekről se lemondanunk, nagyon fontos, hogy olyan programokat indítsunk, mint például a Szent Ferenc Alapítvány, ami megteremti az ezekbe a családokba születettek számára is a kitörés lehetőségét.

A másik gond, hogy azoknál a családoknál, ahol képesek lennének a gyerekeket munkából felnevelni, ott az országos átlagnál is sokkal kevesebb gyerek születik. Ezeknél a családoknál egy-egy plusz gyerek nem az egzisztenciális biztonságot növelte, hanem nagyon jelentős életszínvonal csökkenést hozott. Ezt próbáltuk orvosolni a gyerekek után járó adókedvezménnyel, ami nagyon sok család számára jelentett érezhető segítséget. Ez azonban messze nem elég. Át kell gondolni a szocpol rendszerét, mert a jelenlegi feltételekkel nagyon kevesen tudják igénybe venni. Olyan feltételeket kell teremteni, hogy a családok munka mellett is szívesen vállaljanak gyereket, és ne azt érezzék, hogy ebbe bele fognak rokkanni.

Úgyhogy a feladat kettős. Egyrészt a gyermeket nevelni képes családoknál nagy mértékben ösztönözni kell a gyermekvállalást, a másik oldalon pedig a nehéz helyzetben lévő, sokgyerekes családoknál meg kell teremteni annak a módját, hogy a gyerekek úgy nevelkedjenek fel, hogy hasznosan tudjanak bekapcsolódni a társadalom életébe. Mindkettő nagyon nehéz feladat.

Annál is inkább, mert nagycsaládosnak lenni manapság sokszor hátrányt jelent...

Gazdaságilag, az életszínvonalat tekintve mindenképp. Nem csak az a baj, hogy Magyarországon a nagycsaládosokat aktív korukban nem becsülik meg, hanem még nyugdíjas korukban is büntetik őket! Egy család itt az utcában hét gyermeket nevelt fel, és most az asszony nyugdíja 42 ezer forint. Ha belegondolunk, elég paradox, hogy az ő gyerekei tartják el a nyugdíjrendszert, működtetik a társadalmat - mindegyikük dolgozik és felsőfokú végzettséggel rendelkezik – és neki csak ennyi jut! Egy olyan asszony viszont, aki nem nevelt egyetlen gyermeket sem, de szép karriert futott be, 200 ezer forint körüli nyugdíjat kap. Hol itt a társadalmi igazságosság? Mindezt megszoktuk, és teljesen természetesnek vesszük. Pedig ez egy hihetetlenül igazságtalan rendszer, hogy a gyereket nevelőket aktívként és nyugdíjasként is büntetjük, miközben a társadalmunknak létfontosságú lenne, hogy több gyerek szülessen. Csoda, hogy sokan nem vállalnak több gyereket? Meggyőződésem, hogy a nyugdíjak meghatározásánál is figyelembe kellene venni a felnevelt gyerekek számát, hiszen az ő gazdasági teljesítményük tartja fenn a nyugdíjrendszert!

Az elmúlt években megtapasztalhattuk, hogy milyen nagy felháborodáshoz vezetett bizonyos körökben a terv, hogy a nyugdíjrendszert a felnevelt gyerekekkel valamilyen módon összekössük. Nem arról van szó, hogy bűntetem azokat, akik nem neveltek gyereket, csupán a hasznosságát kell elismerni a gyermekvállalásnak. Most ugyanis jelentős hátrányban vannak a gyermeket nevelő - különösen  - édesanyák. Ha azt mondom, hogy a nyugdíjrendszerben ne 42 ezer forintot kapjon a hét gyermekét felnevelő családanya, hanem kapjon mondjuk kilencvenezret, akkor ő nem előnybe kerül, hanem egyszerűen csak a jelentős hátrányát mérsékeljük, amit egyébként a gyermeknevelés miatt szenvedett el.

Milyen csatornákon keresztül ösztönzi jelen pillanatban a kormány gyermekvállalásra a családokat?

Több oka van annak, amiért nem vállalnak gyereket a fiatalok, vagy amiért nehezen szánják rá magukat a gyermekvállalásra. Az egyik az, hogy a gyermeket vállaló családok életszínvonala nagyon jelentősen romlik, több gyerek esetében ez hatványozottan igaz. A múltkor hallottam egy megdöbbentő statisztikai adatot: a három – vagy többgyerekes családok közel egyharmada a szegénységi küszöb alatt él. Nyugdíjasoknál ez a szám valahol 7-8 százalék körül mozog! Valaki úgy fogalmazott, hogy Magyarországon a szegénységnek ma gyermekarca van. És tényleg, amikor egy közalkalmazott pedagógus házaspár harmadik gyermek vállalása mellett dönt, akkor nem arról dönt, hogy nem mennek-e majd külföldre nyaralni! Ott már arról döntenek, hogy egész egyszerűen akkor mennek nyaralni, ha valaki kölcsönadja nekik a balatoni nyaralójukat egy hétre, mert egyébként a fizetésükből ezt képtelenek megtenni. Ezen próbáltunk segíteni a gyermekek után járó adókedvezménnyel, ami bizonyos mértékben érezteti is a hatását. Úgy gondolom, hogy azok számára, akik munkából akarják és képesek gyermekeiket felnevelni, ez a rendszer kedvező.

Másik nagy probléma a bölcsődei ellátás. Sajnos olyan helyzetben vagyunk, hogy az anyukák jelentős részének viszonylag gyorsan vissza kell menni a munkába, mert egzisztenciálisan nem tudják másképp megoldani. Itt is igyekszünk lépéseket tenni: ösztönözzük az óvodaépítést, bölcsődeépítést, bár ez a munka nem pontosan olyan ütemben zajlik, mint ahogyan kellene. A harmadik gond, ami miatt nem vállalnak gyermeket - talán ezt kellett volna elsőként említeni - az a lakáshelyzet. A Gyurcsány-Bajnai kormány alatt megszűnt a szocpol, ezt most részben visszaállítottuk, de mint mondtam, a jelenlegi feltételekkel nagyon kevesen tudnak élni vele. Ezt újra kell gondolni, hogy valódi segítséget jelentsen.

Milyen további lépéseket terveznek?

Véleményem szerint, ha bizonyos családoknak nem adunk lehetőséget arra, hogy az egy szobás lakásból kettőbe, a kettőből háromba költözzenek, akkor nem fogják vállalni a második, harmadik vagy akár az első gyermeket sem. Ezért kulcskérdés, hogyan tudjuk lakáshoz segíteni a gyermeket vállaló vagy vállalni kívánó-tervező házaspárokat. Ezt talán minden más probléma elé helyezném, ez a legnagyobb gond. Nekem meggyőződésem, hogy meg kell találni arra a költségvetési forrásokat, hogy ezt nagyon jelentősen megerősítsük, mert ha a lakáskérdés rendezetlen, nem fognak több gyermeket vállalni a családok.

A gyermekvállalási kedv hanyatlásának van egy pszichés oldala: a fiatalok félnek, bizonytalanok...hogyan segíthet ezen egy egyszerű politikai lépés?

Ez kétségkívül így van, de azért vannak bíztató jelek. Én bíztatónak érzem, hogy a magyar fiatalok átlagosan egy gyermekkel terveznek többet, mint amennyi később megszületik. A magyar nők hetven százaléka úgy gondolja, hogy egy nőnek az élete gyermekkel lehet teljes. Ez abból a szempontból bíztató, hogy miközben nagyon rossz a termékenységi ráta, a magyar társadalomban érték a gyermekvállalás. Németországban például hasonlóan rossz a termékenységi ráta, de ott a megszületett és a tervezett gyermekek száma egybeesik, így ebből a szempontból sokkal hátrányosabb helyzetben vannak. Az ottani nők sokkal nagyobb (majdnem kétszer akkora) része gondolja azt, hogy nem feltétlenül szükséges egy nőnek gyermeket nevelni. Itthon jobb a helyzet, mert a magyar családok eredendően több gyermeket terveznek, így ha meg tudnánk teremteni a körülményeket, akkor van esély rá, hogy növeljük a megszületett gyermekek számát közelítsük a vágyott gyerekek számához.

Ezen kívül nagyon fontos a hosszútávú kiszámíthatóság. Németországban, vagy Franciaországban nem kell félni, hogy egy kormányváltás esetén a baloldali kormány megszüntetné a gyermeket nevelő családok kedvezményes adóztatását. Ott természetes, hogy aki gyereket nevel, és ezzel a társadalom fennmaradása szempontjából fontos feladatot vállal, attól emiatt kevesebbet vonnak el, és emiatt kisebb mértékben járul hozzá a közterhekhez. Angliában például épp Tony Blair idején emelték kétszeresére a gyermeket nevelők adókedvezményét. Mivel mi Magyarországon olyan baloldallal vagyunk „megáldva”, akik ezt nem képesek megérteni, és akiknek a gyerekvállalás kizárólag szociális probléma, ezért volt fontos kétharmados törvényben biztosítani a gyermekek után járó adókedvezményt. Ez nagymértékben erősíti a kiszámíthatósságot.

A társadalmi hozzáállást is befolyásolni kell?

Kétség kívül fontos feladata a kormánynak, hogy megmutassuk: így szép élni. A nemrég elhunyt Kopp Mária szerint pedig nem csak szép, de egészségesebb is: érdekes módon a családban élő férfiaknak a várható élettartama 5-7 évvel hosszabb Magyarországon. Ez egy elég nagy szám, ami azt jelenti, hogy a családban élő férfiak nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, hosszabb életet élnek.

Egyszer egy nagycsaládos beszélgetésen Böjte atyát is kérdezték, hogy mit kéne tenni népesedés-ügyben, és Csaba testvér nagyon bölcsen azt mondta: Hát ki kell menni az utcára, el kell menni a Tescoba vásárolni, és meg kell mutatni az embereknek, hogy így érdemes élni, mert így lehet igazán szépen élni. Ha sok ilyen példát látunk magunk körül, akkor mi is könnyebben vállaljuk ezt az utat. Én nagyon fontosnak érzem, hogy megbecsüljük, piedesztálra emeljük a jelenlegi körülményeket között több gyereket vállaló nagycsaládokat.

Ennek érdekében van is javaslatom, amiről mindenképpen szeretném miniszterelnök urat is meggyőzni: s diákigazolvány és a nyugdíjas-igazolvány mintájára be kellene vezetni az országos nagycsaládos igazolványt. Mi, a kőbányai önkormányzatnál ezt már megvalósítottuk. Ott ez számos kedvezményre jogosítja a nagycsaládosokat: olcsóbban mehetnek a művelődési házainkba, a színházi előadásokra, a többgyerekes szülők a nyugdíjasokkal megegyező áron vehetik igénybe az uszodát, az önkormányzat által támogatott sportegyesületeknél pedig a gyerekek 20 százalék kedvezményt kapnak a tagsági díjból. Azt gondolom, hogy ezt országosan is érdemes megszervezni.

Meg kellene határozni a minimális kedvezményeket, és aztán sportegyesületektől a szállodákig bárki beszállhatna ebbe a rendszerbe. Számukra is jó reklám lenne, de a nagycsaládosoknak is. Lenne egy szép kis logo, és ki lenne írva, hogy nagycsaládos-kártya elfogadóhely. Az emberek pedig mindig beleütköznének ebbe, és folyamatosan éreznék, hogy a társadalom igyekszik megbecsülni a több gyereket vállalókat.

Négy gyermek édesapjaként, személyes tapasztalatai alapján mivel "reklámozná" a nagycsaládos létet?

Nekem viszonylag kicsi gyerekeim vannak, a legnagyobb is első osztályos, nyolc éves. De nincs az a drága autó, nincs az az öröm, ami versenyezni tudna azzal, amikor a pici gyerek odajön és ránéz az apjára, és kimondja, hogy apa! Vagy amikor hazajön az ember, és a gyerekei örülnek neki: nincs az az egzotikus külföldi utazás, ami ezt felülírhatná! Pedig ha nem négy gyereket nevelnénk, tán mi is bejárhatnánk a világot, vehetnénk másmilyen autót! Sok lehetőség lenne, mivel az én feleségem sem dolgozik sok éve, és a négy gyerek költségeit még én is megérzem, pedig az átlagnál sokkal jobban keresek. De ezzel összehasonlíthatatlan az öröm, amit a gyermekeinktől kapunk. Ha rájuk nézek, azt gondolom, hogy biztosan nagyon rossz lett volna, ha bármelyikük nem született volna meg. Üres lenne az életünk nélkülük.

Forrás: Családháló

A tartalom megosztása

Véleményezés Írja meg véleményét Ön is!

Ellenőrző kód

További hírek A kategória további hírei

« Vissza az előző oldalra